A mikotoxinokról
A mikotoxinok különböző penészgombafajok anyagcsere termékei, amelyek különböző módokon károsítják az állatok szervezetét. Mára már az abraktakarmányok szinte természetes velejárója a mikotoxin szennyezettségük, amellyel meg kellett tanulnunk együtt élni de a tudománynak köszönhetően van már hatékony eszköz a kezünkben ezek káros hatásainak részbeni csökkentésére vagy teljes kiküszöbölésére.
Tízen egynéhány évvel ezelőtt egy takarmányozási szimpóziumon neves takarmányozási szakember jelentette ki, hogy márpedig toxinkötő nem létezik az csak "üveggyöngy". Ezen természetesen ma már csak mosolygunk.
Öröm az ürömben, hogy az ismert penészgombáknak nem túl nagy része termel mikotoxinokat, habár vannak köztük olyanok is amelyek sajnos többfélét is termelnek egyszerre, ezek között szántóföldi és raktári penészek is vannak. Takarékossági megfontolásból gyakran használunk fel takarmányként olyan alapanyagokat (törtszem, rostaalj, emberi fogyasztásra alkalmatlan termény stb.) amelyekkel "akaratlanul" is, de legalábbis nem célzott szándékkal, komoly mikotoxinterhelésnek tesszük ki állatainkat. Gyakorlati szakemberek évtizedekkel ezelőtt rájöttek már, hogy szerves savakkal és vagy ezek sóinak kombinációival a penészgombák szaporodása blokkolható de sajnos a már megtermelt mikotoxinokra ez semmilyen hatással sincs. A mikotoxinokkal szembeni küzdelemben több szempontot is figyelembe kell venni, de a legfontosabb, hogy megoldást kell arra találni, hogy az emberi élelmiszerekbe ne kerüljenek takarmányból származó mikotoxinok és természetesen az is fontos, hogy lehetőleg emiatt az állati szervezetbe se, mert egyrészt innen kerül az emberi szervezetbe másrészt pedig az állati szervezetet is károsítják, márpedig magas szintű és gazdaságos termelést csak egészséges állatoktól várhatunk.
Már a 80-as években kimutatták agyagásványok azon képességét, hogy ioncserélés útján képesek bizonyos (poláros) mikotoxinokat megkötni. Habár hatékonynak bizonyultak, sajnos a hatásspektrumuk nem széleskörű ezért megnyugtató megoldást nem nyújtottak. Más kutatások a polimerek felé irányultak, epoxidázok és észteráz enzimek kombinációival komoly sikereket értek el. A legújabb kutatások az élesztő sejtfalból származó észterifikált glükomannánok felé fordultak. Kutatók észrevették, hogy broilercsirkék takarmányába élesztőt keverve azok teljesítménye szignifikánsan nőtt és az egészségi állapotuk is jelentősen javult. Rájöttek, hogy ez a hatás az élesztő sejtfal egyik összetevőjének köszönhető. Az észterifikált glükomannánok sokkal szélesebb körét tudják megkötni a mikotoxinoknak és sokkal hatékonyabban, kisebb felkeverési arány mellett. Végsősoron elmondható, hogy jelenleg a legjobb eredményt a tisztított agyagásvány (aluminium-szilikátok) kivonatok és az észterifikált glükomannánok kiegyensúlyozott keverékével érhetjük el.
A KJK-Agroteam Kft kizárólagos forgalmazója a Belga Intraco BV Intra ToxinBind XPro nevű toxinkötő takarmánykiegészítőjének, amely a legújabb kutatások eredményei alapján összeállított klinoptiolit (agyagásvány) és MOS (észterifikált glükomannán) ideális keveréke egy korszerű termékben.
Az ITXPro mikotoxinkötő takarmánykiegészítő minden gazdasági állatfaj takarmányában hatékonyan és gazdaságosan használható. Sertés esetében elsősorban kocasüldőkre és tenyészkocákra kell gondolnunk, ezeknél a toxinkötő kihagyása "spórolási" céllal biztosan nem lehet megoldás. Ha hosszú, hasznos reprodukciós élettartam a célunk, akkor ezt a költséget ne sajnáljuk tenyészállatainktól. Malacok és hízósertések esetében is szükség lehet toxinkötő használatára, ezt is érdemes mérlegelni még napjainkban is amikor a külső körülmények miatt jövedelmező termelés aligha lehetséges.
Baromfi állományok - mint a legtöbb abrakfogyasztó - szintén sok mikotoxint vehetnek fel a takarmánnyal, ezért az ITXPro használata főként a tenyész- és árutojó állományok esetében is megfontolandó, broilercsirkéknél a mikotoxinok okozta növekedési depresszió miatt szintén indokolt lehet.
Címkék: Szárnyas
